A nyugati demokrácia exportja az arab országokba – mi ezzel a probléma? Az arab válság és a terrorizmus magjáról néhány fontos és aktuális pont.

Pénteken napközben olvastam a híreket. Egész nap - a nemzetközi sajtóban - arról szóltak a főcímek, hogy egy amerikaiak által indított drónokkal végrehajtott légicsapás közben, csütörtökön Szíriában megölték "Jihadi John-t", az angol származású dzsihadista gyilkost, aki az ISIS oldalán végzett ki ártatlan embereket. Pénteken azon vitatkozott "tized Európa", inkább csak a szigetország teljes erőbedobással, hogy jobb lett volna-e élve vagy halva Dzsihád John? Ez volt az egyik legtöbbet pörgő kérdés. Ez ment egész pénteken. Élve vagy halva? Mint egy mozifilmben, vagy mintha egy kvíz műsorban lettünk volna; mindenki szavazott az interneten és a Facebookon, miközben letette a garast az egyik oldalra. Zajlott a hétvége előtti napi bulvárélet. Sok embert viszont teljesen hidegen hagyott a téma. Nagyon sok embert abszolút nem érdekel már az ilyen téma egy cseppet sem. Elegük volt már a sok menekültezésből, migránsozásból, iszlámozásból az előző hónapokban. Szóval, nyugodtan haladt az európai élet a hétvége felé. Ki erre, ki arra.

Aztán jött a borzalmas sokk.

Szombat reggel 6.30-kor, nekiültem egy kávénak és megnyitottam a Facebook-ot. Aztán néhány híroldalt, mert láttam a hírfolyamon, hogy valami szörnyű történt, de nem tudtam pontosan, mi az.

8 iszlám fiatalember aljas terrorcselekményben megölt több mint 120 embert és megsebesített másik 200-at Párizsban. 8 ember. Még sokkal mélyebbre taszítva ezzel a világon másfél milliárd ember megítélését (a muzulmánokat, az iszlámot) e tett következményeként. 8 aljas és végletekig ostoba ember.

Sokan, akik eddig is csak uszítottak muszlim emberek ellen, csak erre vártak talán. Hogy végre valamikor kimondhassák: “látjátok, igazunk volt. Ezek a muszlimok. Ez az iszlám. Erről beszélünk.” És pénteken késő este bekövetkezett a pillanat és elindult a hír a világon. Nem szabadott volna ennek bekövetkeznie, de bekövetkezett. Mint ahogy bekövetkezett 14 évvel ezelőtt szeptember 11-én a két toronynál is Amerikában. Ahogy bekövetkezett 2004 március 11-én Madridban. Mint ahogy bekövetkezett ez év elején január 7-én délelőtt Párizsban a Charlie Hebdo-nál is. Csak a hülye gondolta, hogy nem következik be egy hasonló előbb-utóbb ismét. De van itt egy fontos pont. Ha egy menekült, migráns sem érkezett volna az előző egy évben Európába, ez akkor is bekövetkezett volna. Mint ahogy megtörtént korábban, mikor még a kanyarban sem voltak bevándorlók az arab térségből. Az emberi és sokszor a vallásos, rögeszmés butaság végtelen, fájdalmas és a legenyhébben kifejezve is rémisztő. Sokkoló, hogy milyen aljas az emberi butaság… És teljesen mindegy, hogy melyik oldalon van és melyik orszában születik vagy él.

Hol van ennek az eleje? Hol van ennek a vége?

A terrorizmus egy nagyon régi dolog. Több évszázados történelme van a földön (inkább - kissé túlozva - több évezredes). Az iszlám mellett a leghírhedtebb terrorcselekmények között európai emberek és szervezetek által elkövetett terrorcselekmények is akadnak szép számmal. Viszont az utóbbi két évtizedben többnyire csak az iszlámhoz kapcsolódik minden terrorcselekmény az emberek úgynevezett közös tudatában, emellett a valóságban is. Nem akarok most belemenni abba, hogy ez most iszlám, vagy az iszlám egy extrém szektája a dzsihadisták és az ő rémtetteik. Ehelyett inkább arra a kérdésre koncentrálnék, hogy mi a megoldása ennek és mi adhatna biztonságot Európának ezzel kapcsolatban.

"Hol van ennek az eleje és hol van ennek a vége?"- tettem fel a kérdést magamban és ki is posztoltam ezt a kérdést a Facebook hírfolyamomra szombat este. Aztán hamarosan meg is érkezett a válasz egyik barátomtól, aki egy érdekes nézőpontból közelítette meg ezt a kérdést, mely nézőpontot szeretném ma megosztani veletek. Úgy ahogy ezt ő a Facebook-on megosztotta velem, változtatás nélkül (max. némi tördeléses kozmetikát hajtok végre az írásán). Olvastam már hasonló megközelítést persze korábban ebben a témában, de most ez ismét nagyon is aktuálissá vált.

Legyen ez itt tehát egy gondolat-indító gyanánt a mai napra azok számára, akiket kicsit mélyebben érdekel ez a téma, probléma és ennek egy lehetséges megoldása.

Biztos, hogy nekünk erőlködnünk kell az arab térségben? Úgy értem, legalább 20 éve nem oldódik meg semmi ott, amit a nyugat szeretne ott megoldani. Az alábbi elemzés - mely egy szociológus nézőpontjából készült -, ezt világítja meg egy kicsit részletesebben.

„Na akkor itt egy nem szokványos nem PC értelmezése a Párizsban történteknek:

El kellene felejteni a 'Demokrácia exportot'. Azt, hogy felelősek vagyunk a világ összes emberéért, és azért, hogy mindenhol ugyanolyan szabadságot teremtsünk, mint nekünk a nyugaton van (amit kivívtunk! Ez fontos lesz még később). Méghozzá 3 okból kellene ezt tennünk.

1. Nem vagyunk rá képesek. Magyarországon százezres, milliós azok száma, akik a XXI. században szegénységben élnek. Több tízezer gyerek éhezik. Tőlünk nyugatabbra valamivel jobb a helyzet, de azért ott is van mit a saját szemétdombon rendbe tenni - szélsőjobb, nacionalizmus virágzik, nyugati kapitalizmus válságai a szabadság gazdasági alapjait rogyasztják, stb.

2. Az egész demokrácia export, mint emberiség iránti felelősségből fakadó kötelesség - egy orbitális hazugság, de legjobb esetben is csak lelkiismereti szépségtapasz a gazdasági érdekekből elkövetett gyarmatosításra. Ráadásul ez még nyilvánvaló is, csak szemérmességünk miatt inkább becsukjuk a szemünket. Arab tavasz? Ugyan már! Mindenki emlékszik arra, hogy mi volt kb. 4 éve - az emberek felkeltek a diktátorok ellen. Aha. Ez volt kb. 2 hónap. És tudja valaki hogy mi történt Egyiptomban, Líbiában, Tunéziában az elmúlt néhány évben? És most? Változott valami? Egy frászt. Szíria? Na igen, azt tudjuk - azóta is halomra öli egymást a megszámlálhatatlan frakció - akiket vagy Oroszország, vagy az USA, vagy Irán pénzel és lát el fegyverrel. Irak, Afganisztán? Ezekben az országokban aztán tényleg tombol a demokrácia, az egyetemes emberi szabadságjogok. Ne röhögtessük már ki magunkat. És mi van az egyenlítői Afrikával? Vagy attól délre, ahol most is kis diktátorok, hadurak nyomják el az embereket. Mi van délkelet ázsiai fél vagy egész diktatúrákkal. Vagy éppen Szaúd-Arábiával? Az ott élő az emberek nem érdekesek? Aki látni akar, az látja, hogy ez az egész „demokrácia export” egy orbitális hazugság. Tisztán olajról és geopolitikai érdekekről van szó - amik leginkább megint csak olajról szólnak.

3. A helyiek - legalábbis nagyrészük, megkockáztatom: a többségük - nem akarják a mi demokráciánkat. Egyszerűen azért mert tőlük ez idegen. Mert náluk - Afrikában, Közel-keleten, Ázsiában - nem úgy zajlott az elmúlt 400 év, mint nálunk. Európában ez egy organikus fejlődés eredménye, amiben minden egyel lépés társadalom általi elfogadása, interiorizálása, még Európában is évtizedekig, évszázadokig tartott - munkavállalók jogai, nők egyenjogúsága, szavazati joga, gyermekek jogai. Ezeket egy teljesen más kulturális alapokkal rendelkező társadalmi közegre gyakorlatilag rákényszeríteni semmi értelme. Mert nincs meg hozzá ezeknek a jogoknak a társadalmi igénye, beágyazottsága. A nyugati országok példáját látva valószínűleg nem kell nekik 400 év, hogy ugyanide eljussanak, de egyik napról a másikra megváltoztatni az egész kulturális létezésüket lehetetlen - kb. a 'jót teszek veled, ha bele döglesz is' mentalitás. Egyszerűen az erőltetés nem működik. Majd kiharcolják maguknak a saját társadalmukon belül azokat a jogokat, amiket szükségesnek tartanak. Előbb-utóbb sor kerül erre és akkor majd igenis támogatni kell őket ebben.

Hogy jön ez Párizshoz és az iszlám európai terrorcselekményeihez? Úgy, hogy az Al-Káida, ISIS, és egyéb iszlamista terrorista csoportok az afganisztáni, iraki, szíriai nyugati jelenlétből - magyarul - gyarmatosításból nyerik az erejüket. Az összes propagandájuk ezzel magyarázza, indokolja háborúját a nyugati társadalmak ellen. Ezzel toboroznak ezreket, tízezreket - otthon és Európában élők között is. Nyilván a haduraké s a háborúból kizárólag gazdasági hasznot remélők - mert vannak ilyenek is biztosan – ugyanúgy vernék a tamtamot, ha egyetlen nyugati katona sem lenne az országukban. Csak éppen a hátországuk/bázisuk csappanna meg jelentősen, olyannyira, hogy képtelenek lennének európai csapásokra. Talán mindenkinek feltűnhet, hogy iszlám terrorizmus Európában - és az USA-ban - az első iraki háború után kelt életre.

Mi következik a fentiekből? El kell húzni Afganisztánból, Irakból, Szíriából, Líbiából - úgy egészében véve mindenhonnan. Törődjünk a saját dolgainkkal. Ha majd eljön az idő, amikor valamely ország társadalmában elég erős lesz a belülről fakadó igény a társadalmi reformokra, akkor majd saját maguk el fogják zavarni diktátoraikat - mint ahogyan az európai társadalmak is tették. Akkor majd valóban nyilvánvaló lesz, hogy képesek fogadni, és szeretnék is a nyugat segítségét. Akkor kell majd segíteni nekik.

Most viszont el kell húzni a térségből. Hogy de hát mi lesz akkor? Káosz, anarchia, diktátorok? Ne röhögtessük már ki magunkat! Most mi van, hogy ott vagyunk? Káosz, anarchia és diktátorok. Igen sok bűn terheli a nyugatot: sok százezer halott, elpusztított városok, országok. Ezekért felelősek vagyunk, de a jóvátétel nem az, hogy továbbra is fenntartjuk a jelenlegi helyzetet - mert megoldani nem fogjuk tudni, ez egyértelmű - mégpedig azért nem, mert a helyiek nem akarják a mi megoldásunkat. A jóvátétel az lesz, hogy ha készen állnak, akkor minden erőnkkel segítjük őket.

De most húzzunk el onnan! Ez nem behódolás a terrorizmusnak. Egyszerűen felismerése annak, hogy - nagyobb - részben önnön cinikus gazdasági, és hatalmi érdekek vezéreltek minket a közel-keleti beavatkozásokban. Beismerni, hogy hibáztunk, sőt, bűnösek vagyunk az ottani helyzetért. Részben pedig annak beismerése, hogy a térségnek nincs szüksége ránk. nincs szüksége a mi demokráciánkra, a nyugaton sajátos kulturális és társadalmi fejlődésben kialakult szabadságjogokra. Egyelőre ragaszkodnak a saját társadalmi normáikhoz.

Ha meg még ezután is próbálkoznának Európában támadni a helyben államirányítói szintre került terroristák, akkor kérdés és hezitálás nélkül lehet szarrá bombázni a diktatúra vezetőit és hozzá kapcsolódó embereket az adott országban (utána kétszer meggondolnák). Mert akkor már nem barlangokban bujdokolnának a szövetséges erők által támogatott kormányok elől, hanem minden bizonnyal hatalomra jutnának. Ha meg a saját népük kelne fel ellenük úgy, hogy még fegyverrel sem lennének képesek hatalomra jutni – akkor megint nyert ügyünk van.

A fenti forgatókönyv – a nyugat kivonulása - ráadásul felgyorsítaná a jelenleg zajló energiaforradalmat ’nyugaton’. Amit nem mellesleg a hagyományos energiában érdekelt – világszinten egyik legerősebb – lobbi hátráltat. Szóval fókuszáljunk inkább a megújuló energiára. Van tennivalónk itt is rendesen. A Paks II sok ezermillárdjából 10-20 éven belül az ország lakossági energia fogyasztását legalább 50%-ban – de inkább nagyobb részben - megújulóból fedezhetné. A jelenleg folyó energiaforradalmat nézve pedig nyugati szinten az olaj lobbi megregulázásával és valódi erőforrások megfelelő helyekre irányításával – pl. kutatás-fejlesztés, gyártáskapacitások növelésével 20-30 év alatt át lehetne állítani - legalábbis nagy részben - a gazdaságot megújulókra. (Németország már pl. múlt nyáron gazdaság jelentős részét megújuló energiaforrásból fedezte pár napon keresztül).

Nyugodtan lehet nekimenni az írásnak (már aki végigrágta magát). Ez egy nem szokványos válasz a jelenlegi helyzetre, de jelenleg nem igen látok más jó megoldást."

Biztos, hogy nekünk erőlködnünk kell az arab térségben?

Szerző: Püspöki Gábor - és Boosted.